Hamvas-idézetek

2017. november 14.
 

Aki képességén alul választ, válságba kerül.

HAMVAS-IDÉZETEK

 

" Nevezetes névtelenségben él a rigó, éppen úgy, mint a tücsök, a bölcs vagy a szent, a névtelen jótevő s a magányos művész..."

                                                                                                                                                          /Babérligetkönyv: Aranynapok/

 

A beavatás az, amikor egyetlen fókuszban összecsap az élet minden lényegessége. A spirituális erők az élet körébe behatolnak az emberi egzisztenciában a szellemi erőknek a kedélytől és a gondolkodástól egész a sejtképződésig, folyamatos befolyást biztosítanak, így az emberek a spirituális értékek megvalósításának lehetőségét megteremtik.

 

Nem a földi dolgokról kell lemondani, hanem az életnek a szellemi erők által való rendezését kell megvalósítani.

 

Az életet nem megfosztani kell az örömtől, hanem át kell emelni abba a körbe, ahol az életnél nagyobb hatalom fensőbb tudásával az élet szépségéről gondoskodni tud.  

 

Csak az az idő válik pillanattá, és csak az a tér válik hellyé, amit az ember átél.

 

Az éberség nem értelmi képesség,hanem a lét intenzív érzékenysége; a lét legintenzívebb érzékenysége pedig az, amit szeretetnek hívnak.

Mert a szeretet az emberi élet síkján megértve az, amikor az Én tökéletesen kialszik, és az emberi lélek az egyetemes létnek megnyílik.

A teremtés pillanatában a Teremtőben az Én egy pillanatra kihunyt, és örök szeretete tárgya, a Világ felragyogott.

Ez volt a teremtés a szeretet szelleméből.

Ezért nem létezik más, csak a szeretet.

Csak a szeretet beszél.

Csak a szeretet teremt.

Csak a szeretet lát.

Csak a szeretet éber.

A szeretet misztériuma, hogy a szerető átváltozik azzá, akit szeret.

                                                

 

  1. Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.
  2. Ami földi, terhemre van. Végtelenül terhemre. Semmi sem kínoz jobban, mint testi szükségletem: a meleg szoba, a ruha, az étel, főként az étel, az éhség. Nehéz rabság. A test rabjának lenni.
  3. Nem okos, aki nem bolond egy kicsit, és nem egészséges, aki egy picinykét nem beteg.
  4. Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.
  5. A világ az a hely, ahol a dolog nem az, ahogy van, hanem ahogy hat. A világban az embert nem valódi élete, hanem színészi teljesítménye szerint ítélik meg.
  6. Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja.
  7. Az ember asszimilációs képessége határtalan. Ha nem ég hamuvá, az ember a poklot is órák alatt megszokja
  8. A szerelem nagy pillanataiban, amikor a külső és a belső világ között a fal leomlik, és nem tudod többé, hol a kint és hol a bent, a test lélekké válik és a lélek testté.
  9. A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a nyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a nyilvánosságnak.
  10. Tégy, amit akarsz. De mindig tudni fogod, mitől féltél. Félni annyi, mint meghalni. Annyi, mint mulasztani. Annyi, mint soha. Soha többé. Értsd meg, soha, soha többé. Életed parancsa nem az, hogy kell. Mert nem kell semmi. Nincs kényszer. De tudd meg, hogy ezt itt soha nem tudod megtenni többé. Amit nem teszel meg itt, ma, most, azt nem fogod tudni soha. Amit félsz megtenni most, azt elvesztetted örökre.
  11. Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.
  12. Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell.
  13. Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni. Egyszóval: megváltani. Az emberi tevékenység értelme, hogy a világot át kell emelni a szellemi világba, vagyis arannyá kell változtatni.
  14. Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent!
  15. Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.
  16. Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem.
  17. Csak tévedéseknek van szükségük elméletre. - Csak az erőtlennek van szüksége hatalomra.
  18. Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.
  19. A szem rendszerben lát: az egyik szem a fegyház rendszerében, a másik a bordély rendszerében, a vásár rendszerében, a gyermekszoba, a statisztika, a kettős könyvelés, a grafikon rendszerében. Hihetetlenül kevés a tiszta szem, amely a tenger és csillagos ég rendszerében lát, és úgy él, mint a fák testvére.
  20. Nincs mögöttem se tétel, se doktrína, se tudomány, se világnézet. Emberi szubjektum vagyok”
  21. „Mester az, aki meg tudja csinálni azt, amit tanít.”
  22. Úgynevezett létezés, minősítetlenül nincs. Vagy alkotok, vagy rombolok. Vagy adok, vagy veszek. Vagy termelek, vagy fogyasztok. Vagy áldozat vagyok, vagy parazita”
  23. Vallás, filozófia, tudomány könnyíteni akar, mint mondják, az élet terhein, a hagyomány az embernek visszaadja önmagát.”
  24. „A civilizáció és mindaz, ami hozzá tartozik, nem tanítás, hanem magatartás. Életrend, amely a legkönnyebbnek látszó megoldás irányában mozog. Védelmet nyújt, amelyről úgy tűnik, hogy biztos, és hangzatokat eszel ki a félelmek elaltatására. ”
  25. Egy millenniumot lehet szórakozni anélkül, hogy az ember ténylegesen egyetlen percet éljen.”
  26. „Az ember éhséggel születik. Hataloméhség, vagyonéhség, híréhség, nőéhség, mámoréhség, és valamennyi közt a legkevésbé csillapítható maga az életéhség, mert a legkevésbé konkrét.”
  27. „Realizálni annyi, mint a más iránt támasztott követelést azzal kezdeni, hogy azt először önmagamon váltom be.”
  28. A költő … feladata: az ember és a transzcendens világ között levő kapcsolat folyamatosságának fenntartása, az emberiség isteni eredetének a tudata, s az istenhasonlóságnak, mint az emberi sors egyetlen lényeges feladatának megőrzése.”
  29. Az életben egyetlen dolog számít, a létezés függőleges tengelye. A jellem igazi küzdelme itt van. Minden egyéb háttér.
  30. Nem lehet egyszerre a világban érvényesülni és önmagunkat visszanyerni.
  31. A siker a leggazdagabb démon. Nincs ember, akit ne degradálna operettprimadonnává.
  32. Aki nem éli az igazságot, nem láthatja az igazságot.
  33. Amíg az ember él, csak élete van, csak ha meghalt, lesz belőle sors.

 

Hamvas Béla

Hamvas Béla

1897. március 23. — 1968. november 7.
magyar író, filozófus

 

 

 



« Vissza