Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelére és az egyház születésnapjára emlékezik a keresztény világ.
A pünkösdi ünnepkör középpontjában az a Bibilában leírt jelenet áll, amikor a Jézus halála után összegyűlt tanítányokra lángnyelvek képében leszállt az Isten Lelke. Az apostolok ekkor különféle nyelveken kezdtek el prédikálni a jeruzsálemi népnek. A csoda hatására háromezren tértek és keresztelkedtek meg egyetlen nap alatt.
A pünkösd a görög pentekoszté, azaz „ötvenedik” szóból ered, ami világosan utal arra, hogy a Szentlélek eljövetelét már az őskeresztények is a húsvét utáni 50. napon ünnepelték.
Az olajfaágat tartó galamb, mint a Szentlélek szimbóluma már a legkorábbi ismert ókeresztény ábrázolásokon is feltűnik a római katakombákban.
A pünkösd mellett a galamb nagyon gyakran megjelenik a Jézus megkeresztelkedését ábrázoló alkotásokon is, mivel az evangéliumok szerint „Isten Lelke”, vagyis a Szentlélek ekkor is galamb formában szállt alá az égből. Erről Máté evangéliuma a katolikus fordítás szerint így ír: „Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.„
A galamb mellett ugyancsak a pünkösdi szimbólumok közé tartozik a lángnyelv, a tűz, és a szélzúgás is.