Szent Rita imádsága:

Erőt kértem az Úrtól, 
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, 
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, 
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzak.
Bátorságot kértem, 
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam, 
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!

Az eredeti szöveg arámi nyelven ismert magyarra fordított változata. Nagy erejű ima, ezért érdemes sokszor használni. Lassan olvasd, és tudd, és érezd is, amit olvasol!

                                                Az Eredeti “Miatyánk”

Kozmosz Anyja-Atyja,                                               
ami a Fényben mozog.
Gyűjtsd egy pontba fényedet mibennünk!
Teremtsd most meg
egységed uralmát,
hogy a Te Egy-Vágyad
a miénkkel cselekedjék,
miképpen minden fényben,
akképpen minden alakban is!
Minden nap add meg nekünk,
amire szükségünk van
kenyérben és szellemi látásban!
Oldd ki hibáink szálait,
melyek kötve tartanak minket,
amiként mi is eloldozzuk
azokat a kötelékeket,
melyekkel másokat tartunk!
Egyesítjük a Mennyet és a Földet.
Teljesítjük igazi célunkat:
a Szeretet hatalmát megcselekedni,
amely korról korra megújul.
Hittel és bizalommal megpecsételve
egész lényünkkel megerősítjük mindezt.
A Mén, Amely Ő, a Menny

A tavasz március 21-én kezdődik, első hírnökeivel azonban már néhány héttel korábban is találkozhatunk.  A hosszú, hideg, sötét téli hónapok után a tavasz új életet lehel a természetbe. A nappalok hosszabbodnak, kinyílnak az első virágok, a fák és bokrok új hajtásokat hoznak. Csodáld meg kiskertünket, ha betérsz hozzánk! Szívet gyönyörködtető a látvány, már mi is nagyon vártunk erre...

Hamvas Béla: Aranynapok (Részlet)

Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj...

Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bűbájos melankóliába feloldaná.

Valahányszor az aranynapok elkövetkeznek, én elindulok, hogy létükben részesüljek, mindig kapok valamilyen belátást, mintha az év munkája akkor érett volna meg, és szüretelésre készen állna...

Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek,

                                                                                                                            hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek... 

A csakrák testünk erőközpontjai.