Minden fájdalmas próba azért jön felénk, hogy ráébresszen:

nézzünk szembe árnyékszerű, fölismerésre és megszelíditésre váró démonainkkal.

Adjuk oda magunkat a bizonytalanságnak, a félelmetesnek, merítkezzünk meg önzéseinkben, bármilyen ijesztő is az, hogy innen a mélységes mélyből

- egyensúlyunkat vesztve - elindulhassunk fölfelé, és megtalálva az új egyensúlyt föloldhassuk görcsös földi igyekezeteinket, legyenek azok bármily jó szándékúak is.

Tévhitünk fátyla lehull.

Szent Rita imádsága:

Erőt kértem az Úrtól, 
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, 
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, 
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzak.
Bátorságot kértem, 
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam, 
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!

Az eredeti szöveg arámi nyelven ismert magyarra fordított változata. Nagy erejű ima, ezért érdemes sokszor használni. Lassan olvasd, és tudd, és érezd is, amit olvasol!

                                                Az Eredeti “Miatyánk”

Kozmosz Anyja-Atyja,                                               
ami a Fényben mozog.
Gyűjtsd egy pontba fényedet mibennünk!
Teremtsd most meg
egységed uralmát,
hogy a Te Egy-Vágyad
a miénkkel cselekedjék,
miképpen minden fényben,
akképpen minden alakban is!
Minden nap add meg nekünk,
amire szükségünk van
kenyérben és szellemi látásban!
Oldd ki hibáink szálait,
melyek kötve tartanak minket,
amiként mi is eloldozzuk
azokat a kötelékeket,
melyekkel másokat tartunk!
Egyesítjük a Mennyet és a Földet.
Teljesítjük igazi célunkat:
a Szeretet hatalmát megcselekedni,
amely korról korra megújul.
Hittel és bizalommal megpecsételve
egész lényünkkel megerősítjük mindezt.
A Mén, Amely Ő, a Menny

" Nevezetes névtelenségben él a rigó, éppen úgy, mint a tücsök, a bölcs vagy a szent, a névtelen jótevő s a magányos művész..."

                                                                                                                                                          /Babérligetkönyv: Aranynapok/

Az egyetlen igazi tanulás a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.

Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes.

Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap, ami rajta alapszik: ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.

Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható.

Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd, ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.

Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul, amit az ősi tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.

Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető, az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes...

                                     /Hamvas Béla

Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek,

                                                                                                                            hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek... 

A csakrák testünk erőközpontjai.