Versek

2021. október 26.
 
 
 

Reményik Sándor

Kegyelem


Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

 

Sárhelyi Erika: Téli ringató

Mélykékbe hajlik a rám zuhanó este
kertemet a tél a karjaiba vette.
Míg ringatja lágyan a szunnyadó magot,
altatót dúdolnak messzi-szép csillagok.

Szusszan a hó, elsimul a karcsú fákon,
rügybe zárt testükben a tavasz csak álom.
Belép az ablakon, és fogva tart az est.
Szívemig ér a csönd. Újra havazni kezd.

 


Weöres Sándor:

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak… 
Mért gondolsz különc rokontalannak? 
Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, 
Mert fénye-árnya terád sugárzik. 
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: 
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. 
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. 
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; 
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod: 
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Forrás: Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 127

 

 

 


Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a jókedv legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad...
/Weöres Sándor: A teljesség felé/



« Vissza