Áldott legyen a fény, mely Rád világít és a fény, mely benned van. Az áldott napfény sugározzon be téged, és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze. Így minden idegen jöhet melegedni hozzád - és barátod is...
Sugározzék két szemedből a fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső, hulljanak lelkedbe a cseppek és csalogassák ki a kis virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő...
De legyen áldott a vihar is, és rázza meg a lelkedet, hogy fényesre és tisztára mossa, és sok kis tavacskát hagyjon benne, amikben megcsillan az ég kékje, és időnként egy-egy csillag.
Legyen áldott a föld, az egész kerek föld, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre vezessen is utad... Legyen a föld puha, amikor a nap terhétől fáradtan lepihensz, és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta. Olyan könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen és szállhasson fölfelé, és elérje útja végén az Istent!
(Régi ír áldás)
Charlie Chaplin a 70. születésnapján írta:
1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.
2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.
5. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
6. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.
7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.
8. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.
9. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
10. Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.
SENECA:
Őrizd meg lényedet olyannak, amilyennek másokat szeretnél látni.
Tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem jónak kell lennem.
Segíts a tévelygőnek megtalálni a helyes utat.
A dolgok tőlünk függetlenek, mi vagyunk, akik véleményt formálva róluk élővé, hatóvá, mozgalmassá tesszük őket.
Ha az élet dolgai természet szerint valók, örülj nekik, és vedd őket könnyedén. Ha pedig szemben állnak a természettel, hagyd őket kívül, hogy szépen élhess.
Bármikor megteheted, amikor csak akarod, hogy visszavonulj önmagadba, a saját lelked csendjébe.
Mindent tégy úgy, ahogy az élet igazi művészetét megvalósító isteni elv megköveteli. Ez pedig előírja a megfontolt cselekedetet, a nyugodt, szeretettel átitatott életetet.
Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsodat.
Adjon neked erőt az ég, hogy magadra öltsd a türelem és megértés koronáját, várj, míg beköszönt a jóságos változás...
Minden, ami történik velünk, a javunkat szolgálja...
TATIOSZ:
Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerzi a legnagyobb örömet.
Az elvárások szorongást okoznak, majd összeroppantanak. A legnagyobb jó mindig ott van, ahol nem reméljük, a legszebb szeretet mindig azé, aki nem reméli.
Másokban akkor találunk szeretetet, ha önmagunkban is hordozzuk.
Amikor harmónia van a lelkünkben, egész lényünk nyugalmat sugároz.
Legyél az, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz, de elsősorban maradj ember!
Önmmagunk megértése megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.
Aki képes nemet mondani, az már tudja, mit jelent az igen!
Önmagad vagy a válasz mindenre. Nincs olyan kérdés, amelyre szíved ne ismerné a választ...
Csak az az ember emelkedhet a csillagok magasságáig, aki szeret... Csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek...
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsájt.
Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem hogy felhívja a figyelmedet a tökéletlenségeidre.
A látásod kitisztúl, amint a szívedbe tekintesz.
Aki kifelé néz, álmodik.
Aki befelé néz, felébred.
/Jung
♦♦♦♦♦
Vannak emberek, akik azért válnak fontossá, sőt nélkülözhetetlenné, mert maguk nem akarnak fontosak és nélkülözhetetlenek lenni. Mágikus magatartás ez: valójában senkit és semmit sem birtokolni; elfogadni, amit a sors kiszab, s továbbmenni, ha lejárt a küldetés.
Szőke Lajos pontosan ilyen ember. Tudja és teszi a dolgát, fölméri, kinek mire van szüksége, s nem ad többet, csak amennyit az illető képes befogadni. Bioenergetikusnak is nevezhetnénk, ha mindenképpen kategóriába akarnánk szuszakolni. Ennek azonban nem lenne semmi értelme. Szőke Lajos nem mesterember, hanem Mester – mindenkié és senkié.
– Miután megoldódott a természetgyógyászati képzés, vizsgáztatás, és elegendő gyógyító is rendelkezésre áll – mondja Szőke Lajos –, tulajdonképpen visszavonultam. Most már van időm az igazi próbatételekre.
– Ez azt jelenti, hogy különös feladatokat tűzött maga elé?
– Az érzelmek fizikájával foglalkozom, s próbálom megfejteni azokat az élő szimbólumokat, amelyek a ma emberében elrejtve élnek, léteznek.
– Egy laikus számára kissé ellentmond egymásnak az érzelem, illetve a fizika. Mit jelent és min alapul az érzelmek fizikája?
– A Földnek, az élővilágnak a polarizáltság a sajátja, s ebből csakis az ember képes kiszakítani önmagát, mégpedig a gondolatai által. A sejtjeinkben lévő víztartalom is polarizált, de a félelmeinkkel, a görcseinkkel, az önzésünkkel és a gyűlölködésünkkel kaotikussá tesszük azt. A polarizáltság alapvető feltétele a külső és belső békesség, az elfogadás és a harmónia, vagyis a tudatos érzelmi-lelki élet. Ha ez nincs meg, akkor vissza kell szerezni, helyre kell állítani azt, vagy legalábbis törekedni kell rá. Az érzelmek fizikája tehát a létezés megértésén alapszik. Minden ember elvileg képes arra, hogy ezekkel a rendkívül finom energiákkal megtanuljon bánni. A lehetőség bennünk van, de nehéz a dolgunk, mert elveszítettük valós, lényegi kapcsolatunkat a természettel.
– Melyek a már említett élő szimbólumok?
– Sok ilyen létezik bennünk. Rengeteg az olyan ember, aki szinte megállás nélkül gyűjt, szerez, harácsol. Mindenáron birtokolni, markolni akar, s mindig egyre többre és többre vágyik. Mindez csodálatos, élő szimbóluma annak, hogy a valódi, tényleges hiány nem fizikai síkon keletkezik, csak ott nyilvánul meg. Az ilyen emberek a lelkükben, az érzelmi életükben nélkülöznek. Tévedés azonban azt hinni, hogy a lelki űr fizikai szinten megszüntethető. Ez természetesen nem sikerülhet. Egy másik, örök érvényű szimbólum maga a Nő. Egy férfinak, valahányszor egy nőre tekint, rá kell ébrednie, hogy a nő nem az ő szerelmi játékszere. A vonzódás, a vágyakozás voltaképpen nem más, mint az anyag vágyakozása a szellem felé, a matéria vágyakozása a megdicsőülés, valójában az őshaza felé. Merthogy a nő élő szimbóluma mindannak, ami intuitív és isteni, míg a férfi az anyag, a racionalitás szülötte. Minden nő mindig készen áll arra, hogy a matériát a megdicsőüléshez juttassa, a szó legmagasztosabb értelmében. Ehhez azonban az kell, h