Gondolatok

2023. szeptember 23.
Gondolatok

Őszi napéjegyenlőség

Az őszi napéjegyenlőséggel kezdetét veszi a csillagászati ősz, ami nagy változásokat hoz. A nyár vibráló, kifelé forduló energiái után a fókusz befelé irányul, és jóval békésebb, nyugodtabb időszak veszi kezdetét. Minden az egyensúly megtalálásáról és megtartásáról szól. Az őszi napéjegyenlőség értékes lehetőséget jelez a csillagjegyeknek: ráébredhetünk a következő napokban, mi az, ami igazán fontos és mi az, amit érdemes elengedni.

Kos

A Kos számára a napéjegyenlőség egyensúlya nem igazán jelent nagy vonzerőt, mivel a stabilitás helyett inkább a szélsőségek felé hajlik a jegy szülötte. Mégis tanulságokat hoz számára ez az időszak, és a kihívás azt is jelenti, hogy ezen a téren feladata van!

Bika

Az őszi napéjegyenlőség az év egyik legharmonikusabb időszaka, és ez igazán a Bika kedvére való. Egy tanács a napéjegyenlőség idejére: lépj ki a komfortzónádból, ott várnak ugyanis a nagy élmények!

Ikrek

A közelgő ősz a magány érzését hozhatja magával az Ikrek számára. Az őszi napéjegyenlőség idején az Ikreknek mindent meg kell tennie, hogy  újra kapcsolatba lépjen belső gyermekével és mindazzal, amit az őszben szeret. Találd meg a kis csodákat!

Rák

Tökéletes egyensúly fény és árnyék, nap és éjszaka között. A Rák a Hold energiáihoz tud kapcsolódni, és igazán fontos neki a belső biztonság, amit most meg is találhat önmagában.

 

 

Oroszlán

A Nap az uralkodó bolygód, így ez az időszak nagy hatással van rád. Az őszi napéjegyenlőség jó lehetőséget kínál, hogy megtaláld a meghittséget, az igazi barátokat, az őszinte érzéseket a kapcsolataidban.

Szűz

Az őszi napéjegyenlőséggel ér véget a Szűz hava. Itt az ideje felkészülni az őszre, a télre, a befelé fordulásra. És te valóban, joggal mondhatod, hogy felkészültél! Most már learathatod a gyümölcseit a korábbi erőfeszítéseknek.

Mérleg

A békés pillanatok a Mérleg boldogságának a kulcsa. Most lesz részed ebben a meghitt, varázslatos őszi hangulatban, és te tudod is élvezni azokat az örömöket, amiket ez az időszak nyújt. A vágyaid most beteljesülnek, sok szerencsét jeleznek neked a bolygók.

Skorpió

Szabályosan felfrissülsz az ősz hűvösében, és egyszerre vagy békés és erős. Nagyon hatékony és vidám időszak ez a számodra, használd ki! Nagy társasági életet és eredményes munkát jelez számodra az ősz.

Nyilas

Egy picit lassulj le, állj meg, és figyeld a természet változásait, add meg a tiszteletet az ősznek – hidd el, meg fogod érteni, milyen örömöket tud neked nyújtani ez az elmélyültebb időszak. Rögtön bele is kóstolhatsz, nagy beszélgetésket, eszmecseréket, érdekes kirándulásokat mutat a horoszkóp.

Bak

A jegy szülötte tisztában van vele, hogy az élet maga a a változás – és tudja is használni a változás energiáit. Nagyon kedvező periódus ez neked, mert szereted a kiegyensúlyozott kapcsolatokat, magánélet és munka egyensúlyát.

Vízöntő

Nagyon élvezed ezt az időszakot, ami sok intellektuális izgalmat hoz neked. A befelé fordulás neked azt is jelenti, hogy elmélyedsz a téged érdeklő témákban. Izgalmas szellemi impulzusok érnek!

Halak

A napéjegyenlőség felhívása az egyensúlyra és az önértékelésre olyan üzenet, amelyet a Halaknak hallaniuk kell. Most olyan élmények érnek, amik hatására megerősödsz, és tiszteled magad és a lelki-érzelmi igényeid.


Charlie Chaplin a 70. születésnapján írta:

1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem,
hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat,
miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

5. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

6. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

8. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

9. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

10. Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.

 

SENECA:

Őrizd meg lényedet olyannak, amilyennek másokat szeretnél látni.

Tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem jónak kell lennem.

Segíts a tévelygőnek megtalálni a helyes utat.

A dolgok tőlünk függetlenek, mi vagyunk, akik véleményt formálva
róluk élővé, hatóvá, mozgalmassá tesszük őket.

 

Ha az élet dolgai természet szerint valók, örülj nekik, és vedd őket könnyedén.
Ha pedig szemben állnak a természettel, hagyd őket kívül, hogy szépen élhess.

 

Bármikor megteheted, amikor csak akarod, hogy visszavonulj önmagadba, a saját lelked csendjébe.

 

Mindent tégy úgy, ahogy az élet igazi művészetét megvalósító isteni elv megköveteli.
Ez pedig előírja a megfontolt cselekedetet, a nyugodt, szeretettel átitatott életetet.

 

Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsodat.

 

Adjon neked erőt az ég, hogy magadra öltsd a türelem és megértés koronáját,
várj, míg beköszönt a jóságos változás...

 

Minden, ami történik velünk, a javunkat szolgálja...

 

TATIOSZ:

Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerzi a legnagyobb örömet.

 

Az elvárások szorongást okoznak, majd összeroppantanak.
A legnagyobb jó mindig ott van, ahol nem reméljük,
a legszebb szeretet mindig azé, aki nem reméli.

 

Másokban akkor találunk szeretetet, ha önmagunkban is hordozzuk.

 

Amikor harmónia van a lelkünkben, egész lényünk nyugalmat sugároz.

 

Legyél az, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz, de elsősorban maradj ember!

 

Önmmagunk megértése megvilágosodás.
A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.

 

Aki képes nemet mondani, az már tudja, mit jelent az igen!

 

Önmagad vagy a válasz mindenre. Nincs olyan kérdés,
amelyre szíved ne ismerné a választ...

 

Csak az az ember emelkedhet a csillagok magasságáig, aki szeret...
Csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek...

 

Aki szeret, elenged, felejt és megbocsájt.

 

Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem 
hogy felhívja a figyelmedet a tökéletlenségeidre.

 

A látásod kitisztúl, amint a szívedbe tekintesz.

Aki kifelé néz, álmodik.

Aki befelé néz, felébred.

                                 /Jung


 ♦♦♦♦♦

Van­nak em­be­rek, akik azért vál­nak fon­tos­sá, sőt nél­kü­löz­he­tet­len­né, mert ma­guk nem akar­nak fon­to­sak és nél­kü­löz­he­tet­le­nek len­ni. Má­gi­kus ma­ga­tar­tás ez: va­ló­já­ban sen­kit és sem­mit sem bir­to­kol­ni; el­fo­gad­ni, amit a sors ki­szab, s to­vább­men­ni, ha le­járt a kül­de­tés.

unnamed (1).jpg

Sző­ke La­jos pon­to­san ilyen em­ber. Tud­ja és te­szi a dol­gát, föl­mé­ri, ki­nek mi­re van szük­sé­ge, s nem ad töb­bet, csak amennyit az il­le­tő ké­pes be­fo­gad­ni. Bio­e­ner­ge­ti­kus­nak is ne­vez­het­nénk, ha min­den­kép­pen ka­te­gó­riá­ba akar­nánk szu­sza­kol­ni. En­nek azon­ban nem len­ne sem­mi ér­tel­me. Sző­ke La­jos nem mes­te­rem­ber, ha­nem Mes­ter – min­den­kié és sen­kié.

– Mi­u­tán meg­ol­dó­dott a ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti kép­zés, vizs­gáz­ta­tás, és ele­gen­dő gyó­gyí­tó is ren­del­ke­zés­re áll – mond­ja Sző­ke La­jos –, tu­laj­don­kép­pen vissza­vo­nul­tam. Most már van időm az iga­zi pró­ba­té­te­lek­re.

– Ez azt je­len­ti, hogy kü­lö­nös fe­la­da­to­kat tű­zött ma­ga elé?

– Az ér­zel­mek fi­zi­ká­já­val fog­lal­ko­zom, s pró­bá­lom meg­fej­te­ni azo­kat az élő szim­bó­lu­mo­kat, ame­lyek a ma em­be­ré­ben el­rejt­ve él­nek, lé­tez­nek.

– Egy lai­kus számá­ra kis­sé el­lent­mond egy­más­nak az ér­ze­lem, il­let­ve a fi­zi­ka. Mit je­lent és min ala­pul az ér­zel­mek fi­zi­ká­ja?

– A Föld­nek, az élő­vi­lág­nak a po­la­ri­zált­ság a sa­ját­ja, s eb­ből csa­kis az em­ber ké­pes ki­sza­kí­ta­ni ön­ma­gát, még­pe­dig a gon­do­la­tai ál­tal. A sejt­je­ink­ben lé­vő víz­tar­ta­lom is po­la­ri­zált, de a fé­lel­me­ink­kel, a gör­cse­ink­kel, az ön­zé­sünk­kel és a gyű­löl­kö­dé­sünk­kel kao­ti­kus­sá tes­szük azt. A po­la­ri­zált­ság alap­ve­tő fel­té­te­le a kül­ső és bel­ső bé­kes­ség, az el­fo­ga­dás és a har­mó­nia, vagy­is a tu­da­tos ér­zel­mi-lel­ki élet. Ha ez nincs meg, ak­kor vissza kell sze­rez­ni, hely­re kell ál­lí­ta­ni azt, vagy le­ga­láb­b­is tö­re­ked­ni kell rá. Az ér­zel­mek fi­zi­ká­ja te­hát a lé­te­zés meg­ér­té­sén alap­szik. Min­den em­ber elvi­leg ké­pes ar­ra, hogy ezek­kel a rend­kí­vül fi­nom ener­gi­ák­kal meg­ta­nul­jon bán­ni. A le­he­tő­ség ben­nünk van, de ne­héz a dol­gunk, mert elve­szí­tet­tük va­lós, lé­nyegi kap­cso­la­tun­kat a ter­mé­szet­tel.

– Me­lyek a már em­lí­tett élő szim­bó­lu­mok?

– Sok ilyen lé­te­zik ben­nünk. Ren­ge­teg az olyan em­ber, aki szin­te meg­ál­lás nél­kül gyűjt, sze­rez, ha­rá­csol. Min­de­ná­ron bir­to­kol­ni, mar­kol­ni akar, s min­dig egy­re több­re és több­re vá­gyik. Min­dez cso­dá­la­tos, élő szim­bó­lu­ma an­nak, hogy a va­ló­di, tény­le­ges hi­ány nem fi­zi­kai sí­kon ke­let­ke­zik, csak ott nyil­vá­nul meg. Az ilyen em­be­rek a lel­kük­ben, az ér­zel­mi éle­tük­ben nél­kü­löz­nek. Té­ve­dés azon­ban azt hin­ni, hogy a lel­ki űr fi­zi­kai szin­ten meg­szün­tet­he­tő. Ez ter­mé­sze­te­sen nem si­ke­rül­het. Egy má­sik, örök ér­vé­nyű szim­bó­lum ma­ga a Nő. Egy fér­fi­nak, va­la­hány­szor egy nő­re te­kint, rá kell éb­red­nie, hogy a nő nem az ő sze­rel­mi já­ték­sze­re. A von­zó­dás, a vá­gya­ko­zás vol­ta­kép­pen nem más, mint az anyag vá­gya­ko­zá­sa a szel­lem fe­lé, a ma­té­ria vá­gya­ko­zá­sa a meg­di­cső­ülés, va­ló­já­ban az ős­ha­za fe­lé. Mert­hogy a nő élő szim­bó­lu­ma min­dan­nak, ami in­tui­tív és is­te­ni, míg a fér­fi az anyag, a ra­cio­na­li­tás szü­löt­te. Min­den nő min­dig ké­szen áll ar­ra, hogy a ma­té­ri­át a meg­di­cső­ülés­hez jut­tas­sa, a szó leg­ma­gasz­to­sabb ér­tel­mé­ben. Eh­hez azon­ban az kell, hogy a fér­fi a nőt ön­ma­gá­val egyen­ran­gú­nak, iga­zi társ­nak te­kint­se.

– Mi a vé­le­mé­nye ar­ról, hogy a be­teg­ség is szim­bó­lum?

– A lé­lek csak em­be­ri üt­kö­zé­se­ken, kon­fron­tá­ció­kon ke­resz­tül ne­me­sed­het. Min­den élet­hely­zet, min­den be­teg­ség mö­gött kon­flik­tus áll, ami vi­szont egy-egy kao­ti­kus ér­zel­mi ál­la­pot­ból, a po­la­ri­zá­ció meg­ron­tá­sá­ból fa­kad. A be­teg­ség ilyen­for­mán nem más, mint a lé­lek üze­ne­te.

– A ve­le­szü­le­tet­tek vagy ge­ne­ti­kai ere­de­tű­ek is?

– Igen, azok is bi­zo­nyos fe­la­da­tok elvég­zé­sé­nek szük­sé­ges­sé­gé­re hív­ják föl a fi­gyel­met. Sze­ren­csé­re az ilyen be­teg­sé­gek igen rit­kán for­dul­nak elő, min­de­ne­set­re kar­mi­kus je­len­té­sük van. Is­mer­tem egy éde­sa­nyát, aki sú­lyos ge­ne­ti­kai ren­del­le­nes­ség­gel szü­le­tett gyer­mek­nek adott éle­tet. Vi­dé­ken élt, s a he­lyi­ek va­la­mi ba­bo­nás fé­le­lem­től hajt­va el­for­dul­tak tő­le és a cse­cse­mő­jé­től. Ha meg­lát­ták őket az ut­cán sé­tál­ni, át­men­tek a tú­lol­dal­ra. Ke­rül­ni kezdték az anyát, mint­ha ra­gá­lyos len­ne egy hi­bás ge­ne­ti­kai kód. Az éde­sa­nya azon­ban úgy sze­ret­te, ápol­ta a ki­csi­nyét, hogy sok anyu­ka pél­dát ve­he­tett vol­na ró­la. S küz­dött, har­colt azért, hogy a gyer­mek ma­rad­jon élet­ben. Az­tán meg­ta­nul­ta úgy sze­ret­ni a pi­cit, ahogy „kell”, túl­zá­sok, fö­lös­le­ges ag­go­dal­mak és gör­csös­ség nél­kül. Úgy sze­ret­te, hogy már el is tud­ta en­ged­ni. Ak­kor a gyer­mek meg­halt, pon­to­sab­ban ha­za­tért. S azért nem előbb, mert itt-tar­tóz­ko­dá­sá­val, be­teg­sé­gé­vel ép­pen azt a lel­ket, az éde­sany­ját kel­lett meg­ta­ní­ta­nia az elen­ge­dés­re. A fe­la­da­tot te­hát a ma­ma kap­ta, a gyer­mek pe­dig a ta­ní­tó­mes­te­re volt egy rö­vid föl­di élet­sza­kasz­ban. Ezért mond­tam az előbb, hogy a leg­sú­lyo­sabb be­teg­ség is üze­net, de egy­ál­ta­lán nem biz­tos, hogy a be­teg em­ber­nek, vagy csak ne­ki kell ta­nul­nia ál­ta­la.

– Ho­gyan le­het hely­re­ál­lí­ta­ni az egész­sé­get?

– Mi­vel a be­teg­ség is ar­ról ta­nús­ko­dik, hogy a po­la­ri­zá­ció­val va­la­mi baj van, har­mo­ni­zá­lás­ra van szük­ség. Ér­zel­mi ener­gi­ák­kal, sze­re­te­te­ner­giá­val idéz­he­tünk elő po­zi­tív vál­to­zást. Ezek az ener­gi­ák hi­he­tet­le­nül fi­no­mak, nem az anya­gi vi­lág­ból va­lók, nem oda tar­toz­nak. Cso­dá­la­tos har­mo­ni­zá­ló ere­je van az imá­nak is. A gyó­gyí­tást min­dig az ér­zel­mek­nél kell kez­de­ni, hi­szen a disz­har­mó­nia is ott ke­let­ke­zik. Ez a gon­do­lat ma már nem szá­mít eret­nek­ség­nek, de saj­nos a hi­va­ta­los or­vos­lás, sőt ja­va­részt még a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat is egye­lő­re fi­zi­kai szin­ten po­la­ri­zál. A di­ag­nosz­ti­ká­ban, a ter­ápiá­ban is ren­ge­teg az új­don­ság, ezek né­me­lyi­ke lé­leg­ze­te­lál­lí­tó­an mo­dern, elis­me­rem. Ám ha nem a lé­lek­hez aka­runk hoz­zá­fér­ni, ak­kor csak tü­ne­ti, nem oki ke­ze­lést foly­ta­tunk, s a be­teg nem gyó­gyul meg.

– Mint mond­ta, föl­ha­gyott a gyó­gyí­tás­sal. Ho­gyan él, mi­kor ta­lál­ko­zik azok­kal, akik ön­nel akar­nak ta­lál­koz­ni?

– Az elér­he­tő­sé­ge­met ma­gam kor­lá­toz­tam. Mo­bilte­le­fo­nom, fa­xom, in­ter­ne­tem nincs, még a vil­lany­bo­rot­vá­mat is ki­dob­tam, mert a kül­ső és bel­ső bé­kes­ség fel­té­te­le az, hogy egy­sze­rű­ség­re tö­re­ked­jünk. Ha le­ve­let ka­pok, vá­la­szo­lok. Akár­hány le­vél­re is. In­téz­mé­nyek­be, mű­ve­lő­dé­si há­zak­ba, könyv­tár­ak­ba já­rok egész na­pos kon­zul­tá­ció­kat tar­ta­ni, és eze­ket szi­go­rú­an in­gyen vál­la­lom. Nem­csak a gyó­gyí­tást, ha­nem az ok­ta­tást és a vizs­gáz­ta­tást is be­fe­jez­tem. A ta­ná­csa­dá­sok és a kö­zös ki­rán­du­lá­sok is meg­szűn­tek az idén. A nap­jaim egyéb­ként der­űsen tel­nek, s igyek­szem min­dig csak a fel­tett kér­dé­se­ket meg­vá­la­szol­ni. A leg­töb­ben ugya­nis még most azt sze­ret­nék, hogy va­la­ki más old­ja meg he­lyet­tük a pro­blé­mái­kat, más él­je a ne­héz­sé­ge­i­ket, más gyó­gyul­jon he­lyet­tük. Egyet­len tan­fo­lya­mom fut még más­fél évig: ha­von­ta egy tur­nus­ban pró­bá­lom át­ad­ni, hogy az őse­le­mek­kel, az ér­zel­me­ink­kel, az ener­gia­köz­pont­ja­ink­kal és a ma­ga­sabb tu­da­tunk­kal jó­ban le­he­tünk. Ar­ról a jel­ző­rend­szer­ről is be­szé­lek, amely meg­mu­tat­ja, hogy hol, mi­lyen élet­hely­zet­ben és kik­kel szem­ben kö­ve­tünk el hi­bá­kat, il­let­ve, hogy mit vi­szünk túl­zás­ba, mit ha­nya­go­lunk el.

– Ön egész­sé­ges em­ber?

– Igen. Az egész­sé­gem tö­ret­len, s bár aze­lőtt sem vol­tak ko­mo­lyabb pro­blé­máim, tö­ké­le­te­sebb, mint ed­dig bár­mi­kor.

– Mi a ti­tok?

 

– Már nem ar­ra tö­rek­szem, hogy ön­ma­gam he­lyett a vi­lá­got vál­toz­tas­sam meg. Dön­té­se­i­mért, ha jók vol­tak, ha rosszak, vál­la­lom a fe­le­lős­sé­get. Na­pon­ta kon­trol­lá­lom ön­ma­gam, s mér­le­ge­lem, hogy az em­be­ri kap­cso­la­taim­ban, az élet­hez, a ter­mé­szet­hez fű­ző­dő vi­szo­nyom­ban hol kö­vet­tem el hi­bát. Az őse­le­mek meg­mu­tat­ják, mi­lyen élet­te­rü­le­tet ha­nya­go­lok el, az ér­zel­mek pe­dig jel­zik, hol té­ve­dek. Időt­len, ma­ga­sabb tu­da­tom min­den kér­dé­sem­re re­agál és se­gít a dön­tés­em­ben, fel­té­ve, hogy he­lye­sen te­szem föl a kér­dést. Azt hi­szem, az em­ber éle­té­ben az a leg­ne­he­zebb, hogy he­lye­sen kér­dez­zen.

 

                                                                                         /A Természetgyógyász Magazin 2015 szeptemberi számának cikke/

 

                                                  ♦♦♦♦♦ 

"Egy embernek egyféle rangja van csak:

                a jelleme."

                                          &a



« Vissza