Gondolatok
Áldott legyen a fény, mely Rád világít
és a fény, mely benned van.
Az áldott napfény sugározzon be téged,
és melegítse fel szívedet,
míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze.
Így minden idegen jöhet melegedni hozzád -
és barátod is...
Sugározzék két szemedből a fény,
mint az ablakba állított gyertyák fénye,
mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső,
hulljanak lelkedbe a cseppek
és csalogassák ki a kis virágokat,
hogy illatukkal megteljék a levegő...
De legyen áldott a vihar is,
és rázza meg a lelkedet,
hogy fényesre és tisztára mossa,
és sok kis tavacskát hagyjon benne,
amikben megcsillan az ég kékje,
és időnként egy-egy csillag.
Legyen áldott a föld, az egész kerek föld,
hogy mindenütt kedvesen fogadjon,
bármerre vezessen is utad...
Legyen a föld puha, amikor a nap terhétől
fáradtan lepihensz,
és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
hogy lelked kiröppenhessen és szállhasson fölfelé,
és elérje útja végén
az Istent!
(Régi ír áldás)
Imák
Hamvas-idézetek
" Nevezetes névtelenségben él a rigó, éppen úgy, mint a tücsök, a bölcs vagy a szent, a névtelen jótevő s a magányos művész..."
/Babérligetkönyv: Aranynapok/
Az egyetlen igazi tanulás a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes.Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap, ami rajta alapszik: ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható.
Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd, ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul, amit az ősi tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető, az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes...
/Hamvas Béla
Versek
Reményik Sándor
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Szepes Mária
Angyali üzenetek
Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek,
hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek...
Csakrák
A csakrák testünk erőközpontjai.