Labirintusjárás. Mi fán terem? Csak sétálgatunk benne, azután egyszer kikerülünk belőle - gondolhatják sokan.
A hétköznapi értelemben vett séta mindenki számára rendelkezésre áll. Testünkre és lelkiállapotunkra tett pozitív hatását már számtalan tanulmány igazolta.
Energetizál, aktiválja az immunrendszert, erősíti a szívet, a tüdőt, kisimítja idegrendszerünket.
A kontemplatív séta túllép mindezen.
Induláskor megfogalmazunk magunkban egy kérdést, egy kérést, vagy egy számunkra fontos fogalmat, és engedjük, hogy a folyamatos, csendes mozgás lecsendesítse az elmét, és kapcsolatba kerüljünk azzal a belső-felső tudástartománnyal, ahonnan a válasz érkezik.
Fokozatosan válunk eggyé a sétával, mozdulatainkkal, lélegzetvételeinkkel, mígnem teljesen egybeolvadunk a környezettel, a világmindenséggel.
Nagy hagyománya van ennek a spirituális világban, gondoljunk csak kerengőkben sétáló szerzetesekre, vagy akár a több héten át tartó Camino zarándokútra.
Egy labirintusjárás alkalmával kilépsz a hétköznapokból, átengeded a témádat a Labirintus bölcsességének, majd magadba integrálva a tanítást térsz vissza mindennapi életedhez.
" Nevezetes névtelenségben él a rigó, éppen úgy, mint a tücsök, a bölcs vagy a szent, a névtelen jótevő s a magányos művész..."
/Babérligetkönyv: Aranynapok/
Az egyetlen igazi tanulás a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes.Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap, ami rajta alapszik: ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható.
Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd, ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul, amit az ősi tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető, az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes...
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Szepes Mária – Kértem Istent ...
„Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.
Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.
Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt...
/...Legyen előtted mindig út,/
/ fújjon hátad mögül a szél,/
/ melegen süsse arcodat a Nap,/
/ az eső puhán essen földjeidre,/
/ s amíg újra találkozunk,/
/ hordozzon tenyerén az Isten.../...
*/Kos:/*/ Én vagyok./
/ Van valaki,aki lépést tart velem?/
/ Az elveimért mindent vállalok.Végigcsinálom./
/ Az akaratom szabad.Lehetek vértanú,legmagasabb célom a szellemi szintű megvalósítás./
*/Bika:/*/ Én birtoklom.El kellene engednem?/
/ Felépítem és megerősítem mindazt,ami számomra lényeges./
/ A hit őrzője vagyok.Tánt...
"Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel." *(Müller Péter: Szeretetköny...
zavakba nem is foglalható.